-Szántó Szabolcs –

A fény számomra nemcsak forma – hanem nyelv. Egy lehetőség arra, hogy elmondjak valamit arról, ami belül történik. A fotózás számomra nem eszköz, hanem figyelem. Egy csendes mozdulat, amikor a világ lelassul, és egy pillanat időtlenné válik.

A képek, amiket készítek, gyakran az elmúlás, a jelenlét, a tér és az idő határán mozognak.
Szeretem, amikor a valóság nem teljesen valós – amikor valami sejtés, emlék, réteg jelenik meg a képkockák mögött.
A mágikus realizmus csendes nyelve áll közel hozzám – olyan képek, amelyek nemcsak mutatnak, hanem időznek. A fotó számomra kérdés, nem válasz. És ez az, ami újra és újra visszahív.

Kamaszkoromtól kísér a fotográfia mint kifejezési mód, de az igazi alkotói pálya egy drámai, személyes fordulópont hatására indult be, felismerve, hogy a vizuális nyelv képes a „szinte kifejezhetetlen és leírhatatlan” érzelmek és gondolatok képekbe formálására. Munkám középpontjában a lét érzése áll. Amikor fotózok, a figyelmem kitágul, megpróbálok eggyé válni a pillanattal. A képek, ahogyan a gondolatok is, “a pillanatnyi valóság egy kockáját tükrözik a megfigyelő által”.

Az Artphoto Galériában bemutatott Időkapu című kiállításom a 2021-es Budapest FotóFesztivál keretében mutatkozott be a kortárs művészeti színtéren.  

2022 októberében a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban került sor az egyéni tárlatomra, amely a KÖZELÍTÉS A MEGFOGHATATLANHOZ címet viselte. A kiállítást Fekete Zoltán, a Miskolci Fotóklub elnöke nyitotta meg.

Eredeti végzettségem könyvtár–számítástechnika szakos tanár , ami intellektuális alapot ad a vizuális alkotás elméleti megközelítéséhez. Feleségemmel és két gyermekemmel élek Miskolc mellett.

„A fotó számomra nem pillanat – jelenlét. A mágikus realitás csendes lenyomata.”
– Szántó Szabolcs