A képek, amiket készítek, gyakran az elmúlás, a jelenlét, a tér és az idő határán mozognak. Szeretem, amikor a valóság nem teljesen valós – amikor valami sejtés, emlék, réteg jelenik meg a képkockák mögött. A mágikus realizmus csendes nyelve áll közel hozzám – olyan képeket keresek, amelyek nemcsak mutatnak, hanem időznek. A fotó számomra kérdés, nem válasz. És ez az, ami újra és újra visszahív. Ehhez jó eszköz az analóg fotózás, de a digitális világban is meg lehet találni ugyanezt, ha megtanuljuk fókuszálni a figyelmünket.